Ha nem egy szervet, hanem az egész beteget szeretnénk gyógyítani!
Természeti gyógymódok alapjára épül. Minden egészséges egyén harmóniában él a természetével és környezetével. A betegség ennek a harmóniának a zavara. A természeti gyógyítás lényege az okok feltárása és gyógyítása. Míg a nyugati gyógyászat tüneti kezeléssel, addig a természetgyógyászat oki kezeléssel él.
Ennek az én gyakorlatomban betöltött pontos definícióját meghatározni sem próbálom, inkább csinálom! A gyakorlatom különös mixtúrájú, melyhez számtalan egyéb okon kívül az alábbi fő csoportosítású gondok halmaza vezetett kezdetektől:
Első kiindulási alapom az a szomorú statisztika, mely szerint a megbetegedések és a halálozási statisztikák élvonalában a rákos, majd a szív- és érrendszeri megbetegedések, mint krónikus degeneratív formák szerepelnek. Mindezekkel párhuzamosan a neurodegeneratív betegségek és azok esetlegesen korábbi életperiódusokban lehetséges befolyásolhatósága volt, ami nem szakemberi érdeklődésemet felkeltette.
Második fő iránynak tartom azt a helyzetet, hogy szervezetünkben egyre kevesebb a bevitt anabolikus konfaktorok (klasszikus vitaminok és nyomelemek) mennyisége. A mikroanyagok teljes hiányát „A típusú éhezés” eredményének tekintjük. A „B típusú éhezés” jellemzője ezzel ellentétben az a tény, hogy a szükségesnél több bevitt kalória mellett a szükségesnél kevesebb mennyiségű mikrotápanyag mennyiség jut be a szervezetbe. Ezen utóbbi eredeztethető a rosszul megválasztott étrend és ételek aránya hibájából, de abból az irányból is, az elmúlt 30 évben a zöldségek, gyümölcsök vitamin és ásványi anyag tartalma 25-95%-al csökkent.
Megdöbbentő az eredmény, ami azt jelenti számomra egyértelműen, hogy ha bárki a legegészségesebb életmódot választva igényesen – még ha pl. a bio kertészet termékeit vásárolja és ezzel történetesen nem is verik át – akkor sem jut a szükséges és elegendő mikro és fitotápanyaghoz, vitaminhoz pusztán a táplálkozása révén.
Harmadik szempontom a kérdésben tovább rontja a helyzetet, mégpedig azt, hogy a genetikailag meghatározott szervezetünk nem tud alkalmazkodni azon táplálkozási rendszerhez, mely elé a mindennapi ételeink kényszerítenek. Sajnos azt a szakértői becslés szerinti több tízezer, vagy inkább millió esztendőt, mely a hozzászokás – genetikai korrekció – szükségeltetné, sajnos nekünk nincs időnk megvárni! Tehát ezen problémakörrel tovább rontjuk szervezetünk esélyeit, ami azt jelenti, hogy az elégtelen minőségi és összetételű táplálék bevitel társul azzal a kényszerhelyzettel, hogy amit beviszünk, az nem felel meg maradéktalanul szervezetünk eredeti „konstrukciójának”, aminek következményei csaknem minden sejtünket érinti! Logikus egyszerűséggel korszerű megközelítésben az újkori szénhidrátdús és kevés zsírt tartalmazó étrendet tartják a hibák fő okának a legújabb közlemények, egyre növekvő számban. Kiemelik, hogy míg őseink étrendjében 75% volt a zsír – amire épült egész genetikai rendszerük – addig ez ma átlagban alig 20%, viszont a szénhidrát itt 60%, szemben őseink 5% arányával. (A fehérje mindkét esetben 20% körüli.) Egyszerűbben megközelítve, ha a fehérje 20-20%-a azonos, akkor csak a szénhidrát/zsír arány a változó, mely egyéni szükséglete függvényében már közelítés a nutrigenomika területére!
Az elmúlt kétmillió évben zsírban gazdag étrenden voltunk, csak 10 000 éve – mezőgazdaság megjelenése óta – van szénhidrát az étrendünkben.
Egyszerű példával úgy magyarázom a betegeimnek ezt a jelenséget, hogy képzeljék el, ha pl. mi a Daimler 1885-ös – a legelső – Mercedesének technikai szintjén működne szervezetünk folyamatosan, akkor érthető, hogy káros lehetne ránk a mai modern ólommentes üzemanyag!
Negyedik megközelítési szempontom a minőségi szempontból is egészségtelen étkezés, az elhízás, következményes degeneratív és emelkedő daganatos megbetegedések lehetőségével. Legmegdöbbentőbb, hogy a mai gyermekek legújabb szakmai becslések szerint már azon első generációt képezik, akik rövidebb ideig élnek és rövidebb ideig lesznek egészségesek! Nem ismerik a változatos étrendet, kivéve a sült krumplit és a hamburgert (tömény cukros ételek, sok péksütemény, olajban sült ételek stb.
Tim Spector, a londoni King’s College epidemiológus professzorának könyve, a The Diet Mytht (A diétamítosz) című mostanában megjelent könyvében írja le, hogy 15 ezer éve mintegy százötvenféle alapanyagot evett az ember rendszeresen, ma azonban a többség kevesebb mint húszfélét fogyaszt, amelyek közül sok – vagy akár az összes – erősen feldolgozott fogás, ezek legtöbbször csak négy nyersanyagra épülnek: kukoricára, szójára, búzára vagy húsra. (Ld. később.)
Átfogó oktatás sem gyermekeknek, sem felnőtteknek nincs! A diabetes gyakorisága duplázódik, az Alzheimeres és a daganatos esetszámok triplázódnak, stb, stb….. az egészségügy meg összeomlik! Tovább mennék e kérdésben, hazai orvosegyetemi oktatásunkban sem létezik olyan fakultás, mely a táplálkozás tudománnyal és oktatásával foglalkozna! Egyenes következmény, hogy számtalan szakorvosi terület mellett igen fontos lenne a dietetikus szerepe, mely rendszerszerűen hazánkban nem létezik.
A helyzetet csak még rontja egyes étel génmanipuláltsága, a húsként asztalra kerülő állatok gyógyszeres „manipulációja”, az egészségtelen levegő és a dohányzás valamennyi következménye!
Ötödik problémakörként a mozgásszegény életmódot fogalmaznám meg, összes következményével! A kérdés összefoglalása legjobban egy New York Times anyagból is sugárzik, kiemelve a testmozgás és az agyunk közötti kapcsolat szerepét! A legújabb tudományos közleményekre hivatkozik a riport, hogy kiemelendő a megfelelő testedzéssel a kognitív rugalmasság fejleszthető, mely eredménye lehet az is, hogy ezáltal az agy fizikai zsugorodása is mérhetően kisebb arányú! (Gretchen Reynolds, „How exercise could lead to better brain” New York Times Magazine, 2012 Apr. 18) Más, a Nature-ban megjelent közlemény, meg egyenesen azt hangsúlyozza, hogy „fizikai erőnlétünknek köszönhetjük, hogy eddig fennmaradtunk”! (D.M Bramble-D.E. Lieberman, „Endurance running and the evolution of homo” Nature 432.no7015 (2004.Nov.18): 345-352.) Na ezek tükrében kell értékeljük a kérdéskör fontosságát, hiszen például a daganatos megbetegedések gyógyításában a fizikai aktivitás jelentős befolyással bír. Megjegyezném, hogy ha az egyik Skandináv közleményben szereplő 37%-ot figyelembe veszem azon a téren, hogy a fizikai aktivitás ilyen mértékű esélynövekedést jelent a daganatos események elkerülésére és szabadjára engedem fantáziám, joggal számíthatna az a gyógyszer feltaláló Nobel díjra, akinek a terméke ilyen esélyjavulást tudna bizonyítani! Szintén a fizikai aktivitás fontosságát kutatta Neil Aaronson és munkatársai, akik annak jártak utána, hogy a testedzés segíti-e a kemoterápiában részesülő emlőrákos nőket a kezelés mellékhatásainak csökkentésében. A mellékhatások – pl. fáradtság, csökkent fizikai állóképesség, fájdalom, émelygés, hányás – következtében ugyanis sokan nem tudják az eredetileg tervezett terápiát végigvinni, vagy csökkenteni kell az alkalmazott szer dózisát, azonban, nyilatkozták a kutatók, eddigi ismereteink alapján elképzelhető volt, hogy a testedzés segít a mellékhatások leküzdésében. Aaronson és munkatársai azt írták le a cikkben, hogy milyen típusú testedzés a leghatékonyabb ebből a szempontból.
Hatodik problémaköröm a betegek mentális békéjének, esetleg terheltségének – stresszes – kategóriája. A stressz folyamatos fennállása esetén a mellékvese folyamatosan magas kortizol szintet produkál, mely visszaszorítja a normális immunrendszer működését. Kiemelem ezt a kategóriát, egyrészről a daganatos betegségek aktiválásában, másrészről a daganatos betegek terápia kiegészítésében betöltött kimagaslóan fontos szerepe miatt! Ugyancsak kiemelt szereppel bír ugyanebben a fejezetben a szakemberek által „alváshigiéniának” nevezett témakör is!
Hetedik problémaköröm a paradigmaváltás/ok igen bonyolult témaköre. Újkori medicinánk – szerintem – egyik legfontosabb és lehet legtöbb vitát is kiváltó területévé válik, mely igényli a legújabb kutatások, tudományos közlemények, tapasztalatok felsorakoztatását. Csak például nevesíteném a korábbi finomított szénhidrátos, zsír és koleszterin szegény diéta régi felfogását és az újabban preferált szénhidrát szegény, telített zsírokban, koleszterinben gazdagabb étrend esetét, valamennyi több ezer betegen észleltek nemzetközi irodalmával egyetemben.
Nem pusztán a gyakorlatunkat jellemzi a reflexek megcsontosodása, valamint az eddigi kitaposott út elhagyásától való félelem, hanem a bennünket övező feltételrendszerre is, az egészségpolitika és a finanszírozás vonatkozásában is egyaránt! Így az ellátás egész profilját át kell hassa a változás!
Ebbe a környezetbe kell elhelyeznünk betegeinket és lehetőség szerint valamennyi egyéb problémáját megoldani és egyben esetleg jövőjüket is befolyásolni!
Legegyszerűbb teendője a sebésznek van, mikor egy bármilyen gondot azonnal manuálisan megold és a betege gyógyultan távozik. Rendeléseinken, ha csak és kizárólag a betegpanasz alapján – korrekt szakmaisággal – a klasszikus medicina elveinek megfelelően oldjuk meg a beteg sorsát, akkor szerintem fél munkát végeztünk! A kérdés különösen egy urológus számára igen nehezen kezelhető és kötelezettség hiányában nem is feladata. Azonban ha nem egy szervet, hanem az egész beteget szeretnénk gyógyítani, akkor a holisztikus rendszerszemléletű gyógyítás részeként a természet, illetve a környezet által nyújtott negatív és pozitív hatásokat a gyógyításba integrálni kell.
Dr. Varga Imre, urológus szakorvos
Hozzászólás